Közösségi házunk lesz!


1998-ban váratlan lehetőség nyílt meg egyházközségünk előtt. Rövid idő alatt kellett dönteni mind a plébánia vezetőinek, mind a híveknek arról, hogy megpróbáljuk-e visszaszerezni azt, ami évtizedek óta elérhetetlennek tűnt, egykori ingatlanunkat és az őseink által elkezdett templom alapfalait. A hívek gyors és nagylelkű adományai, az egyházmegye kamatmentes kölcsöne, sokak odaadó munkája és kitartó imádsága meghozta eredményét: visszavásároltuk a telket, az elkészült egykori altemplomot. Ráadásként kaptunk hozzá egy lepusztult diszkó épületet. De kanyarodjunk egy kicsit vissza a kezdetekhez!

Az 1930-as években folyamatosan benépesülő hegyvidék hívő közösségének létszáma új plébánia alapítását és templom építését tette szükségessé. Ideiglenes jelleggel 1934-ben épült - a később közösségi háznak szánt - mai templom, majd ezt követte a plébániaépület. 1938-ban vitéz Irsy László építész tervet készített egy grandiózus templom építésére. A munkálatok

1941-ben nagy lendülettel kezdődtek, de 1943-ban a háború miatt azokat kényszerűen fel kellett függeszteni. Ez idő alatt elkészült az altemplom és a teljes alapozás. A háború után államosított épületrészekre 1969-ben szolgáltatóházat (férfi- és női fodrászat, cukrászda) építettek. Ez a funkció egészen a 80-as évek végéig üzemelt, amikor is két ütemben mulató, illetve diszkó települt az épületbe. 1998-ban, néhány nappal Apor Vilmos szobrának felavatása után, a diszkó bezárt, ami megnyitotta a már említett visszavásárlás lehetőségét.

2000-ben az eredeti altemplom kipucolása után elkészülhetett az urnatemető I. üteme. Az első 14 év alatt a 946 urnafülke több, mint fele kelt el, de jelentős terület áll egy későbbi bővítés rendelkezésére. Az urnatemető bevétele tette lehetővé a vásárlási kölcsön visszafizetését is.

1998-ban azzal az álommal próbáltuk meg a lehetetlent, hogy előbb vagy utóbb folytathatjuk az elődeink által elkezdett munkát, felépíthetjük abbamaradt templomunkat. A Jóisten azonban más helyzet elé állított minket. A meglévő és folyamatosan romló állapotú épületek jelen formájukban nem voltak használhatók és egyre nagyobb gondot jelentettek. Az urnatemető környezete csak pusztul, méltatlan helyzetet teremtve szeretteink sírjai fölött. Tovább már nem volt halogatható a beavatkozás, amire egy pályázati lehetőség és bíboros úrnak a 2014-es vizitációja alkalmával megerősített támogatása nyit lehetőséget. Sokszínű és növekedő közösségi életünknek térre, terekre van szüksége. A meglévő adottságokat végre ki tudnánk használni, és létrehozhatunk egy olyan többfunkciós közösségi teret, ami a néhány fős kiscsoportos összejövetelektől egy esküvői lakodalmon át a nagyobb létszámú konferenciák megrendezését is lehetővé teszi. Rendezhetjük az urnatemető külső környezetét, visszaadva a kegyeleti hely méltóságát.

Az urnatemető fölötti, a 60-as években épült íves épületrészek sem funkcionálisan, sem műszakilag nem alkalmasak egy multifunkcionális közösségi ház befogadására. Ezeket az épületrészeket elbontjuk. Az urnatemető fölötti tér kitisztul, amivel láthatóan is elválaszthatjuk a szakrálist a profántól. Ez a terület kiváló helyszín egy későbbi ütemben megvalósuló szabadtéri keresztúthoz.

A közösségi ház a megmaradó csarnoképület felújításával jött létre. Az épület tereit egybe nyitva, vagy több variációban akár négy különböző méretű helyiségre osztva számtalan igényt tud kielégíteni. A maximális 230 fős létszámot kényelmesen kiszolgálják a betervezett kiegészítő funkciók (illemhelyiség, öltöző, teakonyha, iroda, raktár…). A korszerű, gazdaságosan üzemeltethető, helyiségeként szabályozható fűtési-hűtési-szellőzési rendszer mellett árnyékolás-, fény- és hangtechnika járul hozzá a minél többféle használati igény kielégítéséhez. Fontos szempont az épület és tereinek közvetlen környezet- és kertkapcsolata, ami nyári rendezvények esetén tovább javítja a használhatóságot.

Templomunk kívül-belül megújult, a plébániaépület korszerűsítése és szigetelése elkészült, megkezdődött a kert- és környezetrendezés. Most úgy tudjuk az utolsó szégyenfoltot eltüntetni, hogy nemcsak nagyon hiányzó funkciókat kapunk, hanem új lehetőségek is nyílnak közösségi életünkben. Ez vonatkozik a közös munka összefogó erejére és a megvalósítással megnyíló távlatokra egyaránt.

Apor Vilmos püspök kinyújtott keze 1998-ban megálljt parancsolt, ma cselekvésre bíztat, és reményeink szerint már a közeljövőben áldást adhat egy méltó kegyeleti helyre és közösségi életünk új színtereire.

/Müller Ferenc/