Kérjük, támogassa a Katolikus Egyházat adója 1%-val az útmutató
szerint. Köszönjük!
Napi evangélium
Támogatók
EKCP-KP-1-2021/1-000637
EGYH-EOR-21-P-0038
EGYH-KCP-14-P-0052
Kommunikációs partner
ADVENT - napról napra
Kedves Testvérek!
Ebben a rendkívüli időszakban A mi Adventünk címmel kalendáriumot indítunk a terefere levelező listán és a Plébánia Facebook-oldalán.
A kalendáriumot itt egyben lehet látni, bővülve a napokkal együtt.
Advent minden napján egy-egy plébániánkhoz tartozó hívő/család osztja meg, hogyan éli(k) meg ezt a várakozással teli időszakot. Úgy is írhatnánk, hogy most online keres szállást a Szent Család.
Fogadják sok szeretettel testvéreink gondolatait!
Kedves Testvérek!
A mai nap kinyitottuk online kalendáriumunk utolsó ablakát is, a mai nappal körbeért Plébániánkon is a Szent Család.
Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik megkeresésünkre igent mondtak és megosztották velünk adventi készülődésüket. Köszönjük azoknak is, akik menet közben kaptak kedvet és úgy küldték el nekünk írásaikat! (Így juthatott a vége felé egy napra több írás is:) Felemelő volt olvasni mindennap egy-egy személyes történetet, megismerni újabb és újabb hagyományokat.
Reméljük, hogy ezzel a kalendáriummal közelebb tudtuk hozni egymáshoz plébániánk közösségét és segíteni tudtuk a kedves Testvérek lelki felkészülését Karácsony ünnepére. Kívánjuk, hogy ma este mindenkiben megszülethessen a Megváltó!
A Plébánia papsága és munkatársai nevében áldott, békés Karácsonyt és kegyelmekben gazdag új esztendőt kívánnak a szervezők!
A mi Adventünk
December 24. - Muhi család
A mi idei karácsonyunk egy újszülött társaságában telik, hasonlóan Jézus születési történetének szereplőihez. Néhány hete Máté fiunk születésének óráiban nagyon erősen megérintett a Végtelen. Közel éreztük magunkhoz Istent. Kevés idő telt csak el azóta, így most könnyebb felidézni azt az érzést. Jó lesz így körbeállni a karácsonyfát, és hálát adni azért, hogy a teremtés közvetlen részesei lehettünk/lehetünk.
Mindenkinek áldott karácsonyt kívánunk!
A mi Adventünk
December 23. - Németh család
Számunkra az advent mindig izgalmas, várakozással teli időszak, amikor a gyerekek egyre többet kérdeznek és értenek meg a hitünkkel kapcsolatban azokból a dolgokból, amelyeket nekünk felnőtteknek is nehéz csupán ésszel felfogni.
Persze rajonganak az adventi naptárért, élmény számukra kinyitogatni, mert napról napra a betlehemi jászol körüli jelenet bontakozik ki.
Ilyenkor - ha leesik az első hó - szeretünk együtt a kutyával nagy sétát tenni a havas vidéken (most már kutyákkal fogjuk ezt tenni).
Évről évre egyre inkább figyelünk (próbálkozunk), hogy lassítsunk, és ne csak "beessünk a fa alá". Ehhez sokat segítenek ezek a séták is, és esténként az adventi koszorú meggyújtása is ráhangol az ünnepre. Advent másért is közel áll hozzánk, ugyanis mindkét fiúnk januári, így a december ilyen értelemben is várakozással telt a korábbi években.
A mi Adventünk
December 23. - Dósa család
Pár nap és itt van karácsony, amit nagyon várunk!
Ez az advent más volt, mint az eddigiek, a jelenlegi helyzet miatt elmaradt a már hagyománnyá vált Szent Családozás, mely a közös imádság mellett, egymás jobb megismerését is segítette, és elmaradtak a barátokkal közös sütések is. Idén szűk családi körben készült az adventi koszorú, készültek a mézeskalácsok, és készülnek majd a karácsonyi sütemények. Nálunk az a szokás, hogy az adventi naptárat a Mikulás hozza, idén az édességes mellé egy várakozással telit is hozott, melyben minden napra van egy-egy gondolat, ezt az esti imádság részeként olvassuk fel, gondoljuk át.
Eddig sűrűek voltak az adventi napjaink, korán keltünk, hogy mindenki beérjen "dolgozni", de délután volt egy pár közös óránk, amikor együtt játszottunk, beszélgettünk, tanultunk, este az adventi koszorún meggyújtva a gyertyákat közösen imádkoztunk. Szerencsére a szünetben nem kell rohanni sehová, így több idő jut egymásra.
Próbálunk év közben is minden este közösen imádkozni, hálát adni az elmúlt napért, de ilyenkor adventben a gyertyák fénye, a közös éneklés (idén az Ó, jöjj, ó, jöjj és az Adventi hírnök) mélységet ad, érezni lehet valamire készülünk. Talán nem mindig olyan tökéletesek ezek az imádságok, kis szertartások, mint amilyennek megálmodjuk, mert fáradtak, esetleg türelmetlenebbek vagyunk, de bízunk a kegyelemben, mely ott van köztünk!
Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő!
A mi Adventünk+
December 22. - Kiss család
Amikor két ember közösen új életet kezd, akkor a sok otthonról hozott hagyományból és megszokásból együtt kell valami új, saját dolgot csinálni, amit mindketten elfogadnak, és a magukénak éreznek. Eddig a gyerekeink még nagyon kicsik voltak, ezért nem találtunk ki új dolgokat adventre, idén azonban elindítottunk valamit, ami lehet, később a mi hagyományunkká válik majd. Abban egyetértettünk férjemmel, hogy nem szeretnénk olyan adventi naptárat, amiből a gyerekek minden nap édességet ennének, ajándékokat kapnának már karácsony előtt. Sokkal inkább szerettük volna, hogy ők “adjanak” valamit a kis Jézusnak a születésnapjára, aminek Ő örül.
Így készítettünk 4 kis dobozt a 4 hétre, és az esti imánál mindenki egy cetlire felírja, hogy aznap kinek, mivel tudott örömet szerezni, és ezeket a papírkákat gyűjtjük a dobozokba. Karácsonykor pedig becsomagoljuk majd a dobozokat, és azok is kis díszekként felkerülnek a fára; ezek lesznek a mi ajándékaink Jézusnak.
A mi Adventünk
December 22. - Lukách Krisztina
Jó, jó, azt nem gondolom, hogy a karácsony csak az enyém, de hogy a “mégis-karácsony” egy nekem rendszeresített ünnep, arról minden évben meggyőződhetek.
Igaz, most mások a körülmények, több idő jutott a nyugalomra, elcsendesedésre, nem volt olyan rohanós ez az időszak, mint szokott lenni. De így, a vége felé közeledve, a sok szép szándék életre váltása valahogy mindig elégtelennek tűnik. Az advent megint nem elsősorban a csöndről, összeszedettségről, imádságról és a várakozásról szólt, ahogy szerettem volna, hanem inkább a helytállásról. Helytállásról a feladatokban, a közösségben, az emberi kapcsolatokban és a saját közvetlen életemben. Hogy ebből az olykor összeszorított foggal átküzdött zűrzavarból hogyan lesz mégis, szinte észrevétlenül, igazi ünnepvárás; békével, örömteli készülődéssel, el nem mondható belső ráhangolódással – ez mindig a csoda. Ez a csoda már tegnap este bontogatta szirmait, hogy aztán mára beborítson titkával, szépségével. És ünnep lesz, tudom, „tetten értem a szívemben” (József Attila szavaival) és már nem engedem el, inkább hozzá alakulok.
Mert a csodák ilyenek….
A mi Adventünk
December 21. - Szentandrási-Szabó család
Amíg nem voltak gyerekek, csendes nyugodt várakozás. Amikor kicsik a gyerekek, meglepetésekkel teli várakozás. Ahogy egyre nagyobbak a gyerekek, közös várakozás.
A mi családunkban a zene központi helyet foglal el. Ezért is szomorú, hogy van, ami idén sajnos kimarad, nem lesz Ghymes koncert, nem lesz gitáros áhítat, nincsenek nagy közösségi adventi készülődések, amelyek segítik a készülődést, kiegészítik a csendet. Azonban valamit nem vehet el tőlünk semmilyen külső körülmény: a vasárnap esti otthoni gyertyagyújtások, nagyival süti sütés, a lakás felöltöztetése ünneplőbe, zene-zene-zene minden mennyiségben, még ha nem is nagy csapatban...hálás vagyok, hogy a gyerekeknek is egyre többet jelent ez az időszak. Megfogalmazódnak bennük kérdések, gondolatok, jócselekedetek, segíteni akarás, amelyek az advent lényegét érintik: a várakozást! És amelynek a végén ott a karácsonyi csoda.
A mi Adventünk
December 20. (Advent IV.) - Lőrincz Z. Péter atya
Mivel az őszi látogatásotok elmaradt, az új, de egyben nagyon is régi helyemen, a Törökőri Kis Szent Teréz plébánián, megkértek engem arra, hogy pár sor erejéig mondjam el nektek, hogy miképpen is alakul a helyzetem, hogyan is érzem magam.
Nem ért meglepetésként Főpásztorunk döntése, ugyanis már tavaly felvetődött a lehetősége annak, hogy 2020. aug. 1-től itt folytatom küldetésemet. Vártam mi lesz belőle… Isten akaratából és irgalmából, most itt lehetek. Persze sokat gondolok rátok, hiszen mégis csak öt esztendőn keresztül nálatok voltam. Mondanom sem kell hálával és örömmel emlékezem vissza rátok! Mozgalmas öt év volt, azt meghiszem.
Jelenlegi plébániámon persze nincs „olyan nagy élet” mint fent nálatok, de azért itt is akad tennivaló bőven. Közben el kell, hogy lássak egy másik plébániát is: a Kőbányai MÁV-telepi Kisboldogasszony templomigazgatóság lelkipásztori gondja is az én vállamat terheli. De minden rendben, hála Istennek!
Mind eközben, egy dolog még jobban megerősödött bennem. Imádság nélkül nem megy. Ez adott nekem erőt, kitartást, állhatatosságot. Ebben most különösen segítségemre sietett az Úr az Adventi időben: minden nap a mise előtt reggel 6 órától templomunkban a Laudest, az Egyház imádságát végeztük el. Óriási kegyelem, nekem ezt elhihetitek! Nagy tolongás persze azért a templomban nem volt, de nem is lényeges. Lépésről, lépésre. Csak lassan, van még idő bőven. Régóta ismerem ezt a plébániát, hiszen itt nőttem fel. Itt lett belőlem ember, krisztusi ember. Na, jó. Most csak ennyit. Remélem, hogy viszont láthatlak mielőbb titeket! Isten áldjon mindannyiótokat! Áldott, békés, boldog Karácsonyt!
Üdv, Péter atya
A mi Adventünk
December 19. - Bisz család
Adventben egy kicsit felgyorsulnak az események, néha csak kapkodom a fejem, hogy mit is, hogy is… A valóság gyakran felülírja az elképzeléseinket, terveinket, de igyekszünk minél több mindent megvalósítani belőlük. Arra jómagamnak is figyelnem kell és a többiek figyelmét is igyekszem felhívni, hogy pontosan mi is a lényege ennek az időszaknak, miről is szól az Advent.
A gyerekeknek általában nagyon nehéz a várakozás. Marcin tapasztalom leginkább, hogy néha egy percet nem bír várni. Na de az Advent…az nem is tűnik igazából várakozásnak, gyakorlatilag Nekik minden nap egy kis Karácsony!
A gyerekek legnagyobb kedvence az adventi zsákocskák bontása. Nagyon édesek, hogy ennyire tudnak izgulni a mindennapi kis meglepetésért, ilyenkor olyan „igazi” gyerekek.
Nagyon szeretem, amikor a konyhaasztalt körülülve adventi koszorút és ajtódíszt készítünk. Ők kérik, hogy melyik díszt hová szeretnék, én ragasztópisztollyal a kezemben teljesítem a kívánságukat. Közös kedves élményünk ez az alkalom és a „gyümölcsére” az Advent során szívesen tekintünk.
A gyerekek másik nagy kedvence, amikor a mézeskalács házikó összerakására is sor kerül, mindenki kap 1-2 oldalt, amit kedve szerint díszíthet. Ideális esetben mézeskalács figurákat is sütünk.
A finom karácsonyi illóolajokkal is igyekszünk még szebbé tenni a készülődést, várakozást, ráhangolódást. Az illathoz társul a gyerekkoruk, a közös családi emlékek, az otthon melege, így felnőtt korukban, ha megérzik ezt az illatot a gyerekkori emlékeik, érzéseik újra megjelennek.
A Plébánia „Szállást keres a Szent Család” programját is nagyon szeretjük, nagy örömmel fogadjuk és visszük tovább a Szent Családot és hihetetlen különleges megélés, amikor a kis betlehemi figurákon keresztül az akkori események lelkülete beköltözik a lakásunkba, a szívünkbe.
Amitől számomra igazán szép az Adventünk: nagyon szívet melengető és szinte kézzel fogható Jézus jelenléte, amikor esténként az adventi koszorú körül közösen imádkozunk, hálát adunk.
A mi Adventünk
December 18. - Pálfalvi család
A 2020-as év legnagyobb pozitívuma számunkra, hogy idén a család összes tagja Magyarországon tartózkodik, nem csupán pár napra, hanem egész Adventben. Emiatt mi a közös időtöltést helyezzük az előtérbe. Családunk minden tagjának szenvedélye a sütés és főzés, így idén már 100-nál is több új recept került kipróbálásra. Adventben ezek száma drasztikusan megnőtt, emellett azonban most még több figyelmet fordítunk, hogy a lehető leginkább odafigyeljünk környezetünkre, fenntarthatóan gazdálkodjunk ételeinkkel is. Ha úgy adja a lehetőség hétvégenként kirándulni indulunk a természetbe, terméseket gyűjtünk, majd ezekből díszeket gyártunk. Emellett új szenvedélyünk Budapest rejtett utcáinak felismerése. Ilyenkor a beszélgetésé a fő szerep, mely megalapozza a lelki készülésünket Karácsonyra.
A mi Adventünk
December 17. - Molnár Zsuzsi
Idén bár más az Advent, és más lesz a Karácsony is, nekem mégis kicsit ugyanolyan. Gyerekkorom óta a „Lékaira menni” egy biztos pont a családunk életében. Itt voltunk a nővéremmel elsőáldozók és itt bérmálkoztam, de most Advent idején leginkább a ministráns éveink jutnak eszembe Imre atyával, János atyával, Péter atyával, Anti atyával, a sekrestyés Imrével, Cili nénivel és Józsi bácsival. Amikor alig fértünk el egy éjféli mise előtt a sekrestyében, olyan sokan voltunk, vagy ahogy izgatottan készültünk a Pásztorjátékokra és Szilveszterkor óriási táncos bulikról bandukolunk együtt haza. Ezek örök emlékek, barátságok, gyökerek! Azóta is szüleimmel és már nagylányaimmal veszünk részt a vasárnapi gitáros miséken és az adventi Roratén, ami olyan feltöltődést jelent, mintha újra ott állhatnék az oltár körül. Hálás vagyok, hogy ehhez a templomhoz és közösséghez tartozhatunk.
Mindenkinek áldott Adventet!
A mi Adventünk
December 16. - Köllőd család
Kis családunkban még alakulóban vannak az ünnepekhez kapcsolódó hagyományok kialakításai. Így van ez Advent és Karácsony ünnepkörével is. Viszonylag friss házasként mindketten hozunk otthonról szokásokat, melyekből közösen formáljuk saját szertartásainkat. Szeretnénk, hogy gyerekeink örömmel emlékezzenek majd vissza ezekre az Adventekre, amelyek boldog és békés várakozással teltek. Igyekszünk minden évben közösen elkészíteni az adventi koszorút, ezen felül idén egy falapból kivágott fenyőt is feldíszítünk a négy hét alatt. Minden este, mikor meggyújtjuk a koszorú gyertyáit kigondoljuk, hogy ki(k)ért imádkozunk aznap. Felírjuk őket egy papírból kivágott karácsonyfadíszre és feltűzzük a fára, amely napról napra ünnepélyesebbé válik.
Most, ebben a járvány időszakban különösen is fontosnak tartjuk a nehézségekkel küzdő embertársainkért való imádkozást. A vásárlást és az ajándékozást igyekszünk mindamellett, a háttérben intézni, törekedve arra, hogy valami személyes meglepetéssel kedveskedjünk egymásnak. A közös főzés-sütés nekünk is természetes részét képezi az adventi időszaknak, ugyanakkor itt is igyekszünk a kapkodás és stressz helyett örömöt találni ezen tevékenységekben. Gyönyörű időszaka ez az évnek, reméljük, hogy felkészülten tudjuk szívünkbe fogadni Megváltónkat.
A mi Adventünk
December 15. - Bódy család
A várakozás meghatározza a napjainkat. A várakozás mindig más, talán idén a legfurcsább, a körülmények miatt. Ami azonban nagyon jó, az az állandóság, ami a Megváltó eljövetelét jelzi, és az, amivel mi a magunk körüli világot kezeljük. A reggeli roráték, amelyek az elmúlt időben többször az éjszaka esett hóban való sétával egészültek ki, a gitáros áhítatok meghittsége, amely számunkra mindig külön öröm volt, hiszen gyermekeink is részt vettek az előkészületekben, az eseményekben, a meghívott előadók, akik gondolataikkal mindig sokat tettek hozzá a készülethez. A családban a gyertyagyújtások a meghitt pillanatok részei, amikor is mindig valaki kis műsorral készül, és gondolatait vagy mások által leírt, de számára fontos gondolatokat oszt meg közöttünk. Ez mind-mind jó alkalom arra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy kit éppen milyen gondolat foglalkoztat. Ezek az események mind-mind a körülöttünk levő környezet részei, és a Megváltó segítségével hozzásegítenek ahhoz, hogy lélekben is készüljünk az ünnepre.
A konyhai készülődésben most már az unokák is résztvesznek, hiszen a süti lista az ő kedvükre készül, az ő segítségükkel. Ilyenkor énekelünk, zenét hallgatunk, vagy jókat beszélgetünk. Az ünnepet az unokák karácsonyi műsora teszi teljessé, amin ugye mindenki meglepődik, pedig azért a készülődés zaja nem tud teljesen titokban maradni.
Miklósa Erika szavait szeretném megosztani:
“Ebben a rendkívüli nehéz évben a fénynek még erősebbnek kell lennie. Ha a fény "szólhat" úgy, mint a hang, akkor a fény mindenkiért ragyogjon. Vigyázzunk egymásra, a családra, a másik emberre, a barátra, az ismerősre, most még inkább szükségünk van egymásra, nagyon. A tisztelet, a szeretet közelebb visz minket egymáshoz, és ez ad igazán biztonságot nekünk. Nem is olyan nehéz ezt követni.”
És ez a fény, mely beragyogja a várakozást a legfényesebben Karácsony estéjén ragyog, hiszen a legnagyobb öröm az Úr eljövetele!
A mi Adventünk
December 14. - Andrejszki Kati
Mindig tanulok a gyerekeimtől! Nem hiába született hét!
Nem is olyan régen történt.....amikor az akkor négyéves kicsi lányunkat Szentmise előtt valami fondorlatos módon figyelmeztetni akartam arra, hogy próbáljon egy picit nyugodtan ülni a diákmisén. Ezért azt kértem tőle, hogy a mindig társként jelenlévő babájának mondja meg, hogy rendesen viselkedjen.
A válasza rövid volt. "Az én viselkedésem, az ő viselkedése!".....
Igen, így van ez most is, Adventben ... Az én viselkedésem, az én Krisztus várásom......
Sokat segített a "kiéheztetés" időszaka. Amikor nem mehettünk, nem vehettünk részt a Szentmisén személyesen. Akkor megfogadtam hogy ha már lehet, "Jézus lábához ülök", és ha rajtam múlik, minden nap ott leszek a Szentmisén.
Akkor már, pontosan február eleje óta egyik Kórus társammal, Alizzal elhatároztuk, hogy minden reggel együtt kezdjük a napot a Laudessel, majd este pedig közösen énekeljük el a Vesperást.
Most az Adventi zsoltárok dicsérő énekei zengenek, végig kísérve és betöltve napjaimat. Természetesen a nagy Család is próbálja áthidalni a földrajzi távolságokat, és vasárnap esténként Erdély, Németország, Amerika és Magyarország egy adventi koszorú köré ül, és gyújtja meg gyertyáit, osztja meg a várakozás örömeit a virtuális világ segítségével. Ilyenkor nagyobb figyelemmel vagyunk egymás iránt, szinte minden nap beszélünk egymással. Előkerülnek azok a rokonok, ismerősök, akiket külön szeretettel veszünk körül. Időnket adjuk egymásnak, a legdrágábbat!
A lányok együtt sütnek főznek,- bevonva a felcseperedő új generációt is- fantáziájuk végtelen!
Szeretem a csendet, megtapasztalni Krisztus jelenlétét életemben.. A mindennapok csodáit, melyekért nem győzök hálát adni!
Mindent elfogadni, mindent megköszönni, mindent odaadni...ez ami most is kísér Adventben.
Igyekszem "kigyomlálni" lelkemből a "konkolyt", helyet adni a benne születő Megváltónknak!
A mi Adventünk
December 13. (Advent III.) - Urbanek Rudolf SP atya
Az örökzöld adventi koszorú harmadik (rózsaszín) gyertyáját meggyújtva egyre erősödő fény hívja fel figyelmünket az Istengyermek közelgő érkezésére. Keresztelő János hiteles tanúságtétele segítsen a helyes gondolkodásban. Az ókori zsidók körében - Malakiás próféta jövendölése nyomán (Kr.e. 6. században) 3,23 - élt az a meggyőződés, hogy a Messiás megjelenését megelőzi Illés próféta eljövetele. Ezért kérdezték tőle: talán a Messiás vagy Illés próféta vagy? (Jn 1,21-27) A Keresztelő válasza: “A pusztában kiáltó szó vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta… Köztetek áll, akit nem ismertek. Aki nyomomba lép, még saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”
Jézus visszautal a Keresztelőre (Mt 11,11): asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.
Az Úrjövet, Várakozás: elterjedt megjelölések az Advent jellegére, szerepére. Kifejezőbb: a Keresés, Felkészülés. Ezek több egyéni igyekezetet igényelnek.
Hogyan keressem, hogy megtalálhassam, hogyan tudom felfedezni jelenlétét, hiszen mindig és mindenütt jelen van, s nem elérhetetlen messzeségben. Vagyis én nyitom szívem-lelkem az Úr fogadására. Lelkem belső homályában gyulladjon ki a betlehemi csillag fénye, amely a pásztorokat is biztonságosan az Újszülötthöz vezette.
Hogyan valósíthatom meg ezt?
Szent Anzelm (érsek, +1109) tanácsolja (szabadon idézem): “elfoglaltságaidat szabályozd, zsibongó gondolataidat hagyd későbbre, szentelj több időt Istennek, s pihend ki magad kis időre.” Lekapcsolom bensőmben a külvilág rivaldafényét. Így észlelhetővé válik bennem Isten hangja és a lelkemet megvilágosító kegyelmének ereje. Csak türelem és kitartás érlel maradandó gyümölcsöt. Hiszen mindennapjainkban mindenben gyors sikert akarunk elérni.
A mi Adventünk
December 12. - Rácz család
Idén először készítettünk adventi naptárat ajándékba. Az ötletet a tavalyi templomi színező adta, ennek a darabjai kerültek a gyufásdobozokba. Az alapanyagok "összevárása" hónapokig tartott, közben picit izgulhattunk, hogy lesz-e elég dobozunk. Minden meglett, időben elkészültünk, a megajándékozott pedig örömmel ragasztgat azóta is. Interaktív szeretet, a várakozás öröme mint ajándék.
Tanulság maga a tapasztalat: a várakozást is időben kell kezdeni, türelemmel lenni (amíg kiürül a gyufásdoboz), nem siettetni (nem kiborogatni). Türelmes adventi várakozást és áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek!
A mi Adventünk
December 11. - Dr. Hatvani István Gábor
Családunkban Advent az elcsendesedés időszaka, amikor egyre többet-és-többet gondolunk azon szeretteinkre, akik már nem lehetnek velünk. Én számtalanszor megpróbálok magamba tekinteni, mintha családtagjaim tartanának tükröt elém. Ez a tükör pedig különleges. Az évtizedek csak szeretteink esszenciáját hagyják meg és lehetővé teszik, hogy azon lényegi értékekre/értékeikre összpontosítsunk, amelyek még inkább elvezetnek Krisztushoz.
Szeretteink Krisztus mellől, immár az Istengyermek ártatlanságával tekinthetnek ránk és, ha tényleg sikerül elcsendesednünk, kicsik megállnunk és valóban várnunk Urunk eljövetelét, meghallhatjuk élet-tanulságuk visszhangját, ami egyenesen Krisztus országából szól hozzánk…
A mi Adventünk
December 10. - Seidl család
A karácsonyi, adventi készület sarokpontja a szaloncukor-kavarás, amely nálunk egy generációkról generációkra öröklődő hagyomány. Ez az a nap, amikor a család apraja-nagyja összejön és a karácsonyváró hangulat végérvényesen megérkezik minden családba. A rituálé elmaradhatatlan része a készületnek, ez az első olyan közös tevékenység, amely generációkat összehoz, és a közös találkozás örömében készül el a házi készítésű szaloncukor alapja, amelyet a családok - mint a húsvéti lángot, visznek magukkal a találkozásról. Van, akivel itt találkozunk csak az év folyamán egyszer, de ez a találkozási pont viszonyítási pont is - a család összetartozásának kitörölhetetlen lenyomata a legkisebbektől a legnagyobbakig.
Az adventi készület ekkor válik kézzelfoghatóvá - és a közösségben megélt család-élmény apáról fiúra, anyáról lányára száll, életünk, karácsonyi előkészületünk elengedhetetlen része - még egy világjárvány idején is - családonként külön-külön összegyűlve - megoldva, hiszen ez a sarokpontja ennek az áldott időszaknak. Ez az az összetartó erő, (ráadásul most már a legidősebb generáció távollétében) amire épül aztán a meghitt, karácsonyi várakozás.
A mi Adventünk
December 9. - Verseghi-Nagy Nóri
Az advent a karácsonyig négy hét. Vagyis négy vasárnap. Ebben a várakozási időben adventi naptárat nyitogatunk, amit az anyukám és apukám tesz ki a lakásba, s töltenek meg finomsággal, közös programmal, kedves szavakkal. Így látjuk, hogy közeledik Kisjézus születésnapja.
Ilyenkor a családban egy-egy cetlire írjuk a nevünket, majd összekeverjük és húzunk egyet. Karácsony napján saját készítésű ajándékot adunk a húzottunknak. De addig is kifejezetten kedveskedünk neki. A karácsonyvárós időszakban az a legjobb, hogy sütünk anyucival sok finom sütit. Én nagyon szeretek segíteni neki. Sütünk mézeskalácsot, vaníliás kiflit, habcsókot, gyümölcskenyeret, és sok mást. Közben karácsonyi zenét hallgatunk. Ja, és persze kóstolgatunk. Nagyon szeretek főkostolómester lenni! És a mézeseket ki is díszítjük cukormázzal! S a legjobb, hogy finom illatok terjengenek a lakásban. Fahéj, vanília, narancs, szegfűszeg. Az apukánk minden évben leültet minket gyerekeket, ötünket a kanapéra, s meghallgattatja velünk a Mária kis szamara című hosszú történetet. Már kívülről fújjuk a mesét, de akkor is egy mukk nélkül hallgatjuk.
Advent minden estéjén gyertyát gyújtunk a koszorún, amit egyik szombaton készítünk el közösen. Imádkozunk, énekelünk, zenélünk. Békében ülünk, s olyan jó látni a szép családunkat. Beszélgetünk is, hogy milyen jó nekünk. Adventben sokat kézműveskedünk is, hogy meg tudjuk majd ajándékozni a családot, barátokat és kedves néniket. A lakást és az ablakot is ki szoktuk díszíteni hópelyhekkel, angyalokkal, lámpásokkal. De persze nem olyan csillivilli, mint a szomszédé, de ez nem is baj.
Az adventi időszakban megpróbálunk még a szokásosnál is több kedvességet, szeretetet, odafigyelést adni egymásnak.
A mi Adventünk
December 8. (Szeplőtelen fogantatás) - Reguly Zoltán
"Én vagyok a szeplőtelen fogantatás" válaszolta a Szűzanya Bernadett kérdésére.
A Bibliában a név a lényegnek egy kifejezése. Például: "Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban..." (Fil 9-10)
Mária Isten eredeti tervének megfelelő emberként fogantatott?
Ezt a megszentelő kegyelmét soha sem vesztette el?
Ezért Isten felvette Őt a mennybe? És ott megkoronázta?
Szeretünk Téged Mária
A mi Adventünk
December 7. - Denkinger-Kis család
Az Advent a várakozás időszaka: minden évben kicsiben az Életünk, ami valójában az igazi Nagy Várakozás. Nem tétlen, hanem tevékeny, az úton lévők várakozása a találkozásra az Élet Urával, a megtestesült Igével, a Teremtővel. Ilyenkor Adventben annyira kellene a csönd, az elvonulás, hogy ne csak külsőségekben készüljünk, hanem lélekvizsgálva is.
Kisgyerekes családként (7, 5 és másfél éves fiúkkal) a csönd, jó esetben este 9 után kezdődik, s nagyjából éjfélig tart, amikor az első "rosszatálmodtam, szomjasvagyok" stb. elhangzik a szülői háló előtt. Gyerekekkel készülni Karácsony ünnepére egyszerre hálás és hálátlan feladat, szó szerint igazi türelemjáték: játék a mi türelmünk határaival. Az elvonulás a néhány perces napi csöndekben valósul meg számomra. Reggelente kigondolom, kiért fogok aznap ezekben a kis szünetekben imádkozni: Keresztgyerekeinként, egy jóbarátért, az aznapi születésnaposért... A gyerekekkel is születésnapra készülünk Karácsonyt várva: az Ünnepeltnek mindenki adjon szép ajándékot! S mit kér tőlünk az Élet Ura ajándékként? A Szeretetparancsból kibontakozó (jó)cselekedeteket. A gyerekek számára ezt úgy teszem kézzelfoghatóvá, hogy egy egyszerű zöld papírfenyőt egész Adventen át díszítünk matricadíszekkel, de csak az teheti fel az adventi zsebekben napról napra megbújó matricáját, aki tud mondani egy aznapi jócselekedetet. Szentestére a papírfa telis tele lesz ezekkel a jóságdíszekkel: a jócselekedetek igazi szép karácsonyfája válik belőle, ajándékul Jézuskának. A gyerekek annyira élvezik ezt a "játékot", hogy Advent közepére már versenyt igyekeznek segíteni, hogy minél több jóságot fel tudjanak sorolni:) Az esti ima után szokták elmondani napi jócselekedeteiket. Zárásként a "szokásos" altatók helyett ilyenkor mindenki kérhet egy karácsonyi éneket is (Schola-kórustag férjem, Dani hangja nagy előnyt jelent ebben:) Az adventi gyertyagyújtás dalai a legkedveltebbek, ekkor körülüljük a koszorút énekkel, furulyaszóval. Idén, nagy örömömre Ádám fiunk első iskolában készített koszorújának gyertyáit gyújtjuk meg hétről-hétre, tudván tudva, hogy az "Ünnep azé, aki vár".
Áldott várakozást kívánunk Mindannyiotoknak!
A mi Adventünk
December 6. (Advent II. vasárnapja) - Egri László diakónus
Gyerekkorom óta hagyomány, hogy itthon készítünk Adventi koszorút. Régen a gyerekekkel ültük körül esténként, és imádkoztunk, énekeltünk – mindig volt valamilyen adventi feladat, amivel a KisJézus születésére készültünk. Most, hogy már csak ketten vagyunk itthon, az esti zsolozsmát mondjuk a koszorú mellett.
Igyekszünk valami szellemi készülettel is ráhangolódni a közelgő Karácsonyra – idén II. János Pál pápa minden egyes adventi napra írt elmélkedését olvassuk, a hozzá kapcsolódó kis feladat, gyakorlat pedig a mindennapokat is átjáróan tartja emlékezetünkben, hogy a Megváltó közeledik.
A mi Adventünk
December 5. - Imrik család
Óvónőként a karácsonyi készülődés mindig is hangsúlyos szerepet töltött be az életemben, a fiúk megszületése óta pedig még több figyelem került erre a várakozással teli időszakra. Mindig készítünk adventi koszorút, többnyire úgy volt, hogy a fiúkkal itthon, néha az oviban vagy az iskolában és tavaly a scholával közösen is készült. Idén úgy tűnik, hogy a családi alkotás marad.
Gyermekként nagyon szerettem a rorate miséket, mert odafele sötét, kiérve világosság volt és ez megtöltötte a lelkemet örömmel. Most már Ágostonnal járunk a roratékra, ő ministrál, én énekelek és ez kimondhatatlanul jó érzés. Bár idén nem lesz agapé utána, de remélem a roraték nem maradnak el.
A mézeskalács sütés is családi szokássá vált, a közös díszítés még a fiúkat is mindig leköti, hát még a sütemények elfogyasztása. Ahhoz, hogy karácsonyra is maradjon, kétszer is kell sütni.
Mióta aktívan részt veszünk a plébániai családok életében, azóta talán csak egyszer hagytuk ki a „Szállást keres a Szent Család” programot. Kell az a két délutánnyi megállás, amikor a várakozásra fókuszálunk, fogadjuk és továbbadjuk a Szent Családot, közösen énekelünk, imádkozunk.
A Szentestét megelőző pásztorjáték is kihagyhatatlan eleme a napnak a kisgyermekes családok számára. Így volt ez nálunk is, de még tavaly is ki tudtuk használni ezt az időt az angyalok surrogására.
A mi Adventünk
December 4. - Szabó Annamária és Péter
Mit jelent számunkra az advent?
Egy izgatott érzést, melyet a készület és a várakozás vált ki bennünk.
A rorate misék hangulata meghatározzák a reggeleket, ami semmihez sem fogható érzés számunkra. A talpunk alatt ropogó friss hó még különlegesebbé teszi ezeket a reggeleket.
A karácsonyi ünnep rendre aktívan telik a családban, de mégis a legmeghittebb időszak az évben.
A mi Adventünk
December 3. - Gajdos család
Arra gondoltunk, hogy idén adventben a már jól bevált családi lelki készületünket kiegészítjük egy barátainktól kapott ötlettel.
Az újdonság, hogy 24 papírcsíkra neveket írtunk fel és ezeket füzérré ragasztottuk össze. Minden este kinyitjuk majd a következő láncszemet és a rajta szereplőkért imádkozunk aznap a koszorú mellett.
A hagyományos családi készületünk pedig egy kis doboz, mellette cetlikkel, ezekre írjuk fel, hogy családtagjaink milyen szeretet-tettét vettük észre aznap. A dobozt 24-én a karácsonyfa alatt bontjuk ki és még az ajándékozás előtt, lelki ajándékként felolvassuk a papírokon szereplő jócselekedeteket.
A mi Adventünk
December 2. - Téglásy Klára
Kérem a Szentlelket, hogy válaszolni tudjak kérdésre: mi nekem most, idén az Advent? Nem, nem gondolkodtam rajta mind ez idáig. Nagyon el vagyok foglalva azzal, hogy a jelen helyzet adta bizonytalanságból, szorongásból, kiszolgáltatottságból a magam és mások számára - Isten segítségét keresve és felhasználva- fogódzót találjak és adjak. Odáig jutottam, hogy ne magamra nézzek, hanem Jézus Arcát keressem. Kezdem jobban megsejteni, mit jelent(ett) a kereszthalála értem, értünk. Tanulom jobban Rábízni magamat. Mindeközben folyamatosan érkezik Jézus visszajelzése: él, jelen van, üzen, bátorít. Ajándék, amit adhatok nektek- egy csodás történet, ami az Ő műve: egy 18 éves egyedülálló lány részére- többek összefogásával- biztosítani tudtuk az anyagi körülményeket, hogy le tudjon érettségizni, ne kelljen dolgoznia.
Sokat segít nekem a Fokoláros novemberi Életige egyik mondata: "A fájdalmak megmaradnak, de van egy új erőnk..." A decemberi pedig ez lesz; ezzel megyek majd tovább: "Világosságom és üdvösségem az Úr- kitől félnék?" (Zsolt. 27,1).
A mi Adventünk
December 1. - Anna és Kriszti
„Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.” (Molnár Ferenc)
A mi családunkban, minden adventi időszakban gyertyákat készítünk és díszítünk a szeretteinknek és mindazoknak, akikre szívünkben gondolunk, hogy a karácsonyi asztalon és bármikor az évben, ha meggyulladnak a gyertyafények, bevilágítsa mindannyiunk életét egy kis fényesség és karácsonyi melegség.
Az adventi időszakban gyakran vállalunk karácsonyi vásárokon és közösségi, ünnepi készülődéseken közös gyertyakészítést, hogy mások is megajándékozhassák szeretteiket egy saját készítésű karácsonyi gyertyával. Idén elmaradnak a nagyobb közösségi gyertyázások, de biztosan így is eljuthatnak a gyertyák fényei mindenkihez. Nagyon várjuk, hogy jövőre, akár a plébánián is tarthassunk egy ilyen örömteli ajándékkészítést.
A karácsonyi ölelések helyett, biztosan nagyobb fénnyel égnek majd a gyertyáink.
A mi Adventünk
November 30. - Szikszay-Molnár család
November vége felé vegyes érzelmek törnek rám. Várom a Karácsonyt, a nyugodt családi együttlétet, az illatokat, a sütés-főzést, de egyben végeláthatatlannak tűnő feladatokat is látok magam előtt. Ajándékok, sütemények, karácsonyi műsorok, ide-oda rohangálás.. Persze, sok minden nem hiányozhat: adventi koszorú készítés, mézeskalács sütés, adventi kalendárium, de olyan jó lenne, ha nem csak külsőleg készülnénk az ünnepre. Idén megvettük a Hosszú az út Betlehembe c. mesekönyvet, amelynek szereplője egy csiga, az ő találkozásait követhetjük nyomon 23 napon át. Ebből minden nap fogunk olvasni a gyerekekkel.
A másik, ami évek óta készülődésünk része, hogy több helyre megpróbálunk ajándékcsomagot eljuttatni, rászorulókat támogatni.
Erre számos lehetőség nyílik. Ilyen például a NOE Angyali Csomagküldő szolgálata.
llletve egy ismerősünk biztatására idén először karácsonyi levelet írunk egy fogvatartottnak.
Ez utóbbi különösen alkalmas, szerintem, hogy kicsit kilépjünk a komfortzónánkból, kitekintsünk „rendesbudaikatolikusnagycsalád” világából és megértsünk valamit az ünnep lényegéből.
A mi Adventünk
November 29. (Advent I. vasárnapja) - Pákozdi István atya
Első plébánosi karácsonyom. „Mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónusodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén…” (Bölcs 18,14-15). Ez a bibliai mondat hihetetlen pontossággal írja le a Megtestesülést burkolt jövendölés formájában. Ami ebben a mondatban számomra fontos, az a karácsonyi csend, béke, nyugalom… A sok-sok teendő között átélni a csendben, békében, készületben, meghittségben beköszöntő ünnepet - ez az én ideálom. Mert a nagy dolgok, a legnagyobbak láthatatlanok, csendben érkezők, biztosak és szépek! „Mialatt mély csend borult mindenre, (…) mindenható igéd az égből, (…) ott termett”. Várom. Egészen biztos, hogy élvezni fogom…
> Szentmisék rendje
> Kapcsolat
[ EKCP-KP-1-2021/1-000637 EGYH-EOR-21-P-0038 ]